Pátyi Sasfészek-tó

Sasfészek-tó: egy vizes élőhely és az emberi behatások kapcsolata

Budapesttől néhány percnyi autózásra, Páty és Biatorbágy között, az M1-es autópálya mellett varázslatos vízi világ rejtőzik. A nádassal övezett tó mentén egy rövid, de annál változatosabb tanösvény kap helyet, különböző interaktív állomásokkal és vízbe nyúló pallókkal. A helyszín kitűnő célpont lehet kisgyermekes családoknak, de az erre utazóknak is érdemes lehet beiktatni ezt a látnivalót, hiszen az M1-es autópálya Sasfészek-tavi pihenőhelyénél található, ezért akár egy 20 perces pihenő keretében is bejárható.

A tó bemutatása

A tó és a környező vízparti élőhely körülbelül négy hektáron terül el és nagyjából fél hektár nyílt vízfelülettel rendelkezik. Vízrajzilag a Zsámbéki medence hidrológiai értékeihez tartozik. A természetes állóvíz utánpótlását források és felszíni utánpótlások biztosítják. A vizét a Kígyós-patakba torkolló Disznólápa vezeti el. Ez a vízfolyás az egyetlen ökológiai kapocs ami összeköti a tavat más vizekkel. Többek között a vidrák is itt úsznak fel a tóhoz. A legközelebbi nagyobb állóvíz a Biai-tó, mellyel a Disznólápa köti össze.

A tavat már az első katonai felmérésen is jelölik, állandó víztükörként. Azonban feltételezhetően már ekkor is csak időszakosan volt a meder vízzel telítve, hiszen a helyiek száraz tónak hívták és a második katonai felmérésen is ez a név szerepel. Mai elnevezését a tó az itt található Sasfészek dűlőről kapta. A különböző történeti térképekről az is megállapítható, hogy a tó kiterjedése fokozatosan csökkent az évek során, különösen a közelmúltban, hiszen a tavat autópálya, főút és ipari park határolja. A tó vízgyűjtő területéből többször is elvettek, míg végül Páty község önkormányzata a területet rendeletileg helyi védettségűvé nyilvánította.

Élővilág

A terület elsősorban a vizes élőhelyen megtalálható állat és növényvilág miatt élvez védelmet. Az erős ipari behatások ellenére a vízi elővilág virágzik és fontos ökológiai lépőkövet jelent a térségben. A vízfelszín körül kiterjedt nádas és kis galériaerdő húzódik. A puhafás vegetációt fehér fűz, (Salix alba) fehér nyár, (Populus alba) mezei juhar, (Acer campestre) és rekettyefűz (Salix cinerea) alkotja. Inváziós fajként az Elaeagnus angustifolia is megjelenik. A vízpartot mocsári sás, nád, keskenylevelű gyékény és mocsári csorbóka szegélyezi.

A tónál költ a barátréce, az üstökös réce és a fokozottan védett cigányréce is, mely hazai populációjának megőrzése végett a tó kiemelt figyelmet érdemel. Egyéb madárfajok közül vizityúk, guvat, függőcinege, cserregő nádiposzáta és nádirigó él a tó körüli nádasban.

A vízhez kötődő élőlényeket képviseli a vöröshasú unka, a pettyes gőte, a vízisikló, az ezüst kárász és a mocsári teknős, utóbbi védelme kiemelt jelentőséggel bír az ékszerteknős terjeszkedése miatt. Külön említést érdemel a fokozottan védett európai vidra, amely zsákmány reményében látogatja meg időnként a tavat.

Az emberi beavatkozások mérlege az idők során

A hajdanán valószínüleg vírágzó vízi életközösség visszaszorulását egyértelműen az ember általi mesterséges behatások számlájára írhatjuk. A történeti térképek azt mutatják, hogy az idő múlásával, a környék lakosságának növekedésével a vízfelület folyamatosan csökkent, majd az 1-es főút és a Budapest-Győr vasútvonal kiépülésével megszakadt a kapcsolat az egyetlen környező nagyobb vízfelülettel, a Biai-tóval. Így keresztülvágódott az azökológiai folyosó, amelyen a vidrák felúszhatnak a Sasfészek-tóhoz.

Ezt követően a tó masik felére megépült az M1-es autópálya, elvágva természetes vízgyűjtő területeitől az egyébként is változó vízállású élőhelyet. Ezután már csak keleten és nyugaton volt mesterséges elemektől mentes a tó, de ez sem maradt így sokáig, hiszen megépültek az Inpark cégcsoporthoz köthető ipari park. A kör tehát bezárult, a vizes élőhely teljesen elzáródott a külvilágtól.

A számos negatívum mellett azért akad némi jó is, ami az emberek a tóra való hatását illeti. A romladozó körülmények miatt, többször is szóba került az elmúlt fél évszázad során, hogy lecsapolják a területet, de szerencsére, a Zsámbéki Medence Tájvédelmi Egyesület kezdeményezésére természetvédelmi kezelési terv készült a tó megmentésére. Majd a Páty Önkormányzat Képviselő – testületének 3/2004. /II.06./ Kt. sz. rendelete alapján, Páty község közigazgatási területéhez tartozó Sasfészek-tavat helyi jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánította.

Talán még ennél is jelentősebb, de mindenképpen szokatlanabb az, hogy a tó revitalizálását és kezelését a szomszédos ipari területeket kiépítő Inpark cégcsoport vállalta magára. Így készülhetett el a tavat körbefutó korszerű tanösvény is, mely sokkal közelebb hozza az embereket az élőhely megértéséhez és felhívja a figyelmet védelmének fontosságára. Más hasonló helyzetben lévő, természedvédelmi területek közelébe beruházó cégeknek is követendő példa lehet ez az eljárás, hogy a sok rossz mellé egy kis jó is kerüljön a mérleg serpenyőjébe.

Ezzel együtt a tó helyzete továbbra sem rendezett, vizének utánpótlása továbbra is kérdéses, az ipari park erős vizuális és funkcionális konfliktust okoz, a vidrák által is használt ökológiai folyosó fragmentáltsága pedig megnehezíti ezen fokozottan védett faj mozgását. Megfelelő szakmaisággal és a kellő anyagi források biztosításával azonban ezek a tényezők enyhíthetőek és a tó egy stabil életközösségként, kedvelt látogatóhelyként és az beruházók számára példaértékű projektként szolgálhat.

Leave a Reply